Az igazi fejlődés akkor indult meg, amikor is 1867-ben egy angol kőműves, Joseph Aspdin szabadalmaztatta a portlandcement előállításának technológiáját.

A következő forradalmi lépés az volt, hogy Joseph Monier 1867-ben szabadalmat kapott vasbeton virágedények készítésére és korának kiemelkedő mérnökei felismerték, hogy a beton alacsony húzószilárdságának értékét a vaserősítés általi megnövelésével a statikai lehetőségek szinte korlátlanná válnak.

A II. Világháborút követő technológiai robbanás, elsősorban a méretek, tömegek, sebességek ugrásszerű növekedésével, a kemikáliák alkalmazásának általánossá válásával járt, így előtérbe helyezte azokat a szempontokat, hogy a beton tulajdonságait napjaink követelményeihez igazítsák, ill. olyan módszerek és anyagok kidolgozását, amelyekkel a beton tartós védelme biztosítható.